Gondolataim

Sziasztok!

Ó jaj, mit is írhatnék. Mondjuk ez inkább költői kérdés, ugyanis azt tudom, hogy mit akarok, csak azt nem, hogy hogyan. 

Már régóta tervezgetem ennek a bejegyzésnek a megírását, amiben kiírom a mostani gondolataimat. Mert sok van. De talán most nem térek ki minden kis részletre, csak a lényegről fogok írni. 

Észrevehettétek, hogy kevesebb a bejegyzés. Folyamatosan hirdetem, hogy lehet jelentkezni társszerkesztőnek, és már mostanáig is kettő új íróval gazdagodott a szerkesztőség, és mára is várható egy új tag. Viszont sajnos, ahogy láttam, ők is sokszor eltűnnek (Feli is nagyon hiányzik), amit persze teljesen megértek, hiszen én sem vagyok jelenleg jobb ezen a téren. Most megyek középiskolába, aminek köszönhetően még ennél is kevesebbet lehetek majd gépnél. De a gond nem ezzel van. Én mindig korszakokra, szakaszokra bontom az életem. Volt egy korszakom, amikor még a Minecrafttal játszottam, Demi Lovatot hallgattam. (A legdurvább számomra az, hogy ez csupán 1 éve volt) Ezután találtam rá a stardollra, amit talán egy új korszak kezdetét jelenthette. Rövid időn belül megalakult a blog, és bár nulla olvasóm volt, óriási lelkesedéssel gyártottam minden bejegyzést és képet.  Azóta rengeteget változott a személyiségem, a gondolkodásom, és minden, ami velem kapcsolatos. Rengeteg új gondolat, elv fogalmazódott meg bennem. Ez a blog egy szakaszon át segített nekem (augusztus 8.-án lett egy éves, de mindig elfelejtem az ilyet) , sokáig tökéletes volt számomra, hogy megtudjam valósítani az elképzeléseimet, az önkifejezés eszközének felelt meg. De úgy érzem, hogy ez kezd elmúlni, mostanában inkább a Tumblr segít nekem ebben, ide pedig néha néha felteszek egy outfitet, amit rutinból ( :( ) készítek el. Kevés gondolatot írok ide, ezért hiányzik a személyesség, pedig ezt soha nem szerettem volna elhagyni. 

Ezért érzem azt, hogy számomra ez a korszak lezárult. Nem szeretnék az ilyenekhez görcsösen ragaszkodni, mert az teljesen felesleges, hiszen a munkám is összecsapottabb lesz. Viszont nem szeretnék teljesen kilépni sem belőle, amíg mások is írják a blogot, mert bár nem egyedül sikerült idáig eljutnom, önző módon úgy érzem, hogy mégis az enyém. De ki tudja még, hogy mit hoz a jövő. Mondjuk jó lenne egy olyan lelkes írót találni, aki tovább tudja vinni ezt, és akkor már rám nem lenne szükség.
Most itt ülök, és miközben iszogatom a kávémat, egy óriási sállal a vállamra terítve (?) írom ezeket a sorokat, bár nem tudom, hogy lesz-e olyan, aki el is olvassa, mert talán nem túl érdekes. Mégis úgy éreztem, hogy fontos ezt megosztanom veletek, mert így egy gonddal kevesebb.

Összefoglalva: NEM szeretném teljesen elhagyni a stardollt, és a blogot, de ha mégis így lenne, most már tudjátok, hogy miért történt mindez. Remélem, hogy megértitek majd, és nem okozok senkinek sem csalódást. Ha bármi kérdésetek van, nyugodtan írjatok! :)

Hatalmas ölelés minden olvasónak!♥